Alkonyat
Öregszem... régen kizárt volt, hogy egy adaptációt az alapregény olvasása nélkül nézzek meg; ma már ritkán engedhetem meg ezt a luxust. Szintén, régen nagykanállal ettem a vampírjos dolgokat, most meg szinte noszogatni kell... de megérte, hál'istennek! Szóval adott egy horror/fantasynek tűnő téma, amit ügyesen áttranszformáltak egy romantikus történetté. Igaziból az túlzás, mint amit a kritikák írtak, nekem nem volt nyálas tinisorozat érzésem, bár a romantikából egy fokkal tényleg több volt az én ízlésemnek; mindenesetre ezeket szépen oldották meg, szóval nincs harag (a fáról tájnézős rész nagyon üt!). A szereplők is szimpatikusak voltak, a történet is jó elemekből épül fel, szóval kellemes kis télrevaló darab. A képek sötétek és szépek, a zene szintén nagyon bejött nekem (old school rock és zongorás/szimfonikus soft rock váltogatja egymást). Én simán meg tudnám nézni mégegyszer, ajánlom nektek is!
8 / 10
Ajánlott bejegyzések:
Trackback address for this post::
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.