Nocturnal Cultural

WASS ALBERT: RÉZKÍGYÓ

(részlet)

SODOMA NÉPE CSODÁLKOZIK

Lassan a füst elült. Korom lepte a Város romjait s az egymásra dőlt kőfalak

fölé égszínkéken borult újra a tavaszi égbolt. A föld belsejében morogva

hánykolódtak még az elpihenni készülő erők. Aztán lassan a morajlás is megszűnt.

Csönd volt. Halálos csönd. A pusztulás kőrengetegében szellő se sóhajtott sehol.

Valahol a romba dőlt Város közepén, ahol hajdan a piactér obeliszkjei álltak,

hat ember ült a borzolt köveken. Hat egyforma ember. Rongyos, kormos, fáradt és

éhes. Olyan egyformák voltak, ahogy ott ültek a romokon, szorosan együtt, mint

hat testvér.

amik fontosak...
AMORPHIS - ECLIPSE (2006)

Patentmód ismerkedtem meg a Kalevala progresszív tolmácsolóival: Köbi barátom épp akkortájt tukmálta rám a klasszikus Elegy lemezüket, mikor Ádibody már nyomatta is nekem a frissen megjelent újat (a fentit). Gondolom, nemcsak én ütköztem meg a két album közti elég brutális ellentéten (pedig ott még a többi lemez köztük..!), de ezen túllépve igencsak megszerettem munkásságuk nagy részét.

És ím, ezen is túl lennénk, az idei tél utolsó disznóvágása és megesett... van hurka-kolbász dögivel, lassan szalonna és sajt is, győzzük csak fogyasztani :)
És épp a mai nap találkoztam az alábbi kis irománnyal is. Kár hogy a valóság kicsit (nagyon) (na jó egyáltalán nem) idillikus, de aranyos novellácska ez :) Jó étvágyat hozzá ;)

A tavalyi év és a karlovy vary-i filmszemle egyik nagy durranása volt Gigor Attila pszicho-krimi-vígjátéka, A Nyomozó.

Ezt most nem másolnám át ide, de érdemes elolvasni:

http://mek.oszk.hu/06600/06656/06656.htm#18

Notre Dame by damien d. (http://kil1k.deviantart.com/)

Az Újvilág építészete sok tekintetben más (érthetetlen) az óvilági szemlélőnek, a mobil, könnyen alakítható, tulajdonképpeni gyökér nélküli építészet nyilvánvalóan sokak nemtetszését vívja ki a tengeren innen. Butaság lenne azonban egyetlen tollvonással lerendezni Amerika architektúráját, hiszen sok érdekességet találhat itt az érdeklődő, elég a századforduló viktoriánus hatásra épült neogótikus építményeit szemlélni.

Ebben az időszakban, egész pontosan 1917-ben nyílt meg New York államban a Mennyek Kapuja katolikus temető. Politikusok, írók és főleg baseball-játékosok hantjai találhatók a területen, van egyfajta kultikus státusza. Építészetileg a kezdeti neogót stílusba elég korán "belekeveredtek" a XX. század egyéb -izmusai, ezek együtt szilárd alapot nyujtanak a további tervezésekhez. Ilyen a közelmúltban emelt Szent Ferenc-kápolna is.

Az épület aboszulút modern megoldásokat tartalmaz, tömeg és formavilága ellenben a csúcsíves megoldásokon alapul. A kettősség remekül sikerült, hangulatos, értékes és mégis mai épület készült.

St. Francis of Assisi Chapel 1 by *jnati on deviantART

Ehhez tartozik egy kerengő-szerű nyilt kert-tér is, itt inkább érvényesülnek a modern formák, egyszerű, meghitt helyszínt biztosít.

Sajnos nagyon kevés adatot meg képet találtam az építményről - tervezője nevére se sikerült rábukkannom. Aki tud róla esetleg többet, szívesen várom hozzászólását!

Élt egy özvegyasszony M.-ben, akihez Szindbádot bizonyos régebbi ismeretség fűzte, úgyhogy a végzet kiszámíthatatlanságából az asszony özvegy lett, Szindbád megjelent a városkában, hogy a megboldogult hátrahagyott ruháit felpróbálja. Talált is egy sárga felöltőt, amely kedvére látszott lenni.

Prostitute Prank! - The most popular videos are here

Ismét eltelt a "kötelező" két év, új lemezzel rukkol elő a brit csapat. A Paradise Lost immár két-X-es fennállása alatt szilárdan küzdött egyrészt "a gótmetál keresztapjai", illetve a "játszunk minél többféle zenét emészthetetlenül rövid idő alatt váltogatva őket" címért. Felesleges felsorolnom, milyen stílusokat érintettek ez idő alatt, erről az alábbi videó elég behatóan mesél (érdemes leülni és beletekerés nélkül, egyben végignézni, annak tudatában hogy a két doboscserét leszámítva végig ugyanazokat az emberkéket látjuk...):

Ma (szinte az utolsó pillanatban) sikerült elcsípnem Robert Capa fotókiállítását a Ludwig Múzeumban. A Budapesten született hapi igazi kalandor alkat volt, rövid élete során az összes jelentős hadmozdulatban részt vett (a spanyol polgárháború 3 évétől kezdve a II. világháborúban többek között Normandiában és Franciaország visszafoglalásában, a szovjet harcokban, a szétbombázott Budapesten, az éppen megszülető Izraelben, a japán végeken, végül a számára végzetes indokínai háborúig), szerencséje az utolsó pillanatban türelmetlenségének "hála" hagyta el, amikoris az útról letérve taposóaknára lépett.

Korai, buta halála ellenére lenyűgöző hagyatékot hagyott maga után, hisz nem röstellkedett élesben a frontról tudosítani fényképeivel.
Aki csak teheti, egyszer a jövőben (itthon vagy külföldön) próbáljon elkapni egy ilyen összeállítást munkásságából. Megéri.

PS a szervezőknek: legközelebb vagy logikusan, sorrendben állítsák ki a képeket, vagy valami nyilakkal segítsék már a monitor előtt felnőtt nemzedéket, de én speciel nemigen tudtam elkapni a vezérfonalat....